És itt érünk el a lényeghez. Vannak teljesen klasszikus gondolatmenetek és megfontolások arról, hogy a háború mikor igazságos, és hogy külső feleknek mikor érdemes beavatkozniuk (lásd például az Axióma videóját). Ezek olyan morális megfontolások, amelyek figyelembe veszik a realitásokat – nevezhetnénk tehát az igazságos háború leginkább Szent Ágostonhoz, és azóta csiszolgatott elméletét a keresztény morális realizmus, vagy realista morál elméletének is. (Természetesen Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás és sokan mások is hozzájárultak a végiggondoláshoz.)
Előre szólok, hogy a fasizmus ebben nem szempont, nincs olyan megfontolás, hogy „ha valahol kitör a fasizmus, vagy egy fasiszta ország megtámad egy másik országot, minden más megfontolást félretéve utolsó emberig harcolni kell ellene”.
Az igazságos háború elmélete abból indul ki, hogy leginkább az önvédelmi háború az igazságos, valamint még pár egyéb megfontolás is igazolhatja a háborúindítást, például az elrabolt javaink visszaszerzése, és néhány esetben akár a támadó háború is igazságos lehet. Mindenesetre az igazságos háborúhoz szükség van egy igazságos okra, a helyes szándékra, a megfelelő arányosságra, egy kompetens autoritásra (nem indíthat akárki háborút, csak a megfelelő szuverén), arra, hogy a háború az utolsó megoldási lehetőség, végső eszköz legyen, és – ez például egy meglehetősen realista megfontolás – reálisan legyen eshetősége a sikernek (a győzelemnek).
De felesleges részletezni,
Ukrajna orosz inváziója aligha igazolható ez alapján.
Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mennyiben s hogyan kell támogatnia Ukrajnát a kívülálló szereplőknek (ha kell), azaz milyen a morális megítélése a „humanitárius intervenciónak” és háborús beavatkozásnak? Azt például, hogy Amerika joggal avatkozott-e be annak idején a szíriai konfliktusba, meglehetősen sokan elemezgették.
Be kell-e avatkozni kívülről?
Ha jól értem az igazságos háború elméletét, a külsősök beavatkozásának is számos, óvatosan mérlegelt szemponton kell alapulnia. Olyanokon például, hogy nem pusztán fokozza-e a szenvedést vagy elnyújtja a háborút; hogy mit gondolnak arról a helyiek (ez mondjuk nem kérdés, az ukránok igénylik is); vagy épp a siker realitása. Talán utóbbi az egyik fő szempont: akkor érdemes beavatkozni, ha van reális esély a sikerre. Én elhiszem, hogy ez Amerika részéről fennáll. De hogy a részünkről is fennáll-e, az már kérdéses.